A múlt visszatér: Az új Tordesillasi szerződés küszöbén
Az idézet, amely a Prédikátor könyvéből származik, az emberi történelem örökkévalóságára utal: „Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni.” E megállapítás nemcsak nosztalgikus nosztalgiát ébreszt, hanem rávilágít arra a sorsszerűségre, amely a világunkban az évszázadok során megfigyelhető. Visszatekintve a múltba, a történelem ismétlődései egy megdöbbentő párhuzamot vonnak a mai politikai és gazdasági eseményekkel.
1494. június 7-én Spanyolország és Portugália képviselői Tordesillas városában aláírták azt a szerződést, amely felosztotta az új világ gyarmatait. Az egyezmény értelmében a Zöld-foki-szigetektől 370 mérföldnyire nyugatra található területek a spanyoloké, míg keletre a portugáloké lettek. E szerződés hátterében a gyarmatosító hatalmak versengése állt, mely nem csupán egy új világ felfedezéséről szólt, hanem a világuralom megszerzéséről is. A földi javak monopolizálása már akkor is hatalmi harcokat generált, és bár az Egyesült Államok megalakulása óta a világ gazdasági tája jelentősen megváltozott, a régmúlt stratégiái újra megjelenhetnek a jövőnk küzdelmeiben.
Ahogyan a múltban a spanyol és portugál érdekek ütköztek, úgy ma is a globális hatalmi központok — mint Manhattan és London — játékai zajlanak. A modern Tordesillasi szerződés kialakulóban van, amely valószínűleg újrafelosztja a világ politikai és gazdasági befolyási övezeteit. Az olyan globális intézmények, mint az Euroclear, amelyek hatalmas tőke mozgásokat bonyolítanak, kulcsszerepet játszanak a világ sorsának alakításában. Valóban, a belga pénzintézet által kezelt 42 ezer milliárd euró és az általa lebonyolított hatalmas értékpapír ügyletkészletek olyan hatalommal bírnak, amely sokszor felülírja a nemzeti érdekeket.
A közelgő új év küszöbén az aggodalmak a legnagyobb globális hatalmak stratégiai manőverei körül forognak. A tőkét gyorsan elmozdítják, aminek következményeként gazdasági anarchia és politikai válság alakulhat ki az Európai Unióban, amely a múltban kialakult erőviszonyok újraértelmezéséhez vezethet. A globális politika színpadán a gyarmatosító gondolkodás peremén lavírozó kisebb és perifériás országok válnak kulcsszereplőkké abban a harcban, amely az identitások megőrzéséért folyik. Míg a nyugati térfél urai a „multikulturalizmus” és „genderőrület” falain keresztül próbálnak dominálni, addig a külső peremterületek, mint például a balkáni vagy afrikai államok, talán még megőrzik autonómiájukat. Az ő helyzetük egyenlőre képlékeny, és a jövőjük még kérdéses.
A történetek ismétlődése sohasem véletlen. A történelem tanulságait figyelembe véve újra és újra felmerül a kérdés: vajon tanulunk a múlt hibáiból, vagy csak sodródunk a történelem zavaros vizein? Elkerülhetetlen, hogy a tavaszi fúvókák zaja alatt a tőkekivonások és a hatalmi harcok nyomására új szerződések köttessenek. A történelem ciklikussága megkérdőjelezhetetlen, és ahogyan a múltban, úgy a jövőben is egy újfajta Tordesillasi szerződés vár ránk, amelyet a nemzetek önérdekérvényesítésének szükséglete fog vezérelni.
Bár az új kihívások mindannyiunkra hatással lesznek, reméljük, hogy a történelem tanulságait levonva az emberiség képes lesz megőrizni, ami igazán fontos: saját identitását és méltóságát.
Forrás: magyarnemzet.hu/poszt-trauma/2025/12/ami-volt-ugyanaz-lesz-majd-a-kozeledo-uj-ev-ele
