A biológiai hadviselés árnyékában: száj- és körömfájás, mint stratégiai fegyver
A biológiai hadviselés egy kevéssé ismert, de stratégiailag meghatározó dimenziója került ismét reflektorfénybe, amely az élelmiszer-termelés alattomos támadására összpontosít. Az agrárpatogének szándékos fegyverként való bevetése nem csupán hidegháborús relikvia, hanem mára kézzel fogható veszélyt jelent.
Magyarország különösen fájdalmas példát tapasztalt 50 év után a ragadós száj- és körömfájás újbóli megjelenésével. A járvány több ezer szarvasmarha kényszerű leölésére késztetett, és súlyos gazdasági károkat okozott. Az eredet nagy rejtély, azonban a fertőzés mesterséges terjedésének gyanúja komoly aggodalomra ad okot.
A biológiai kórokozók titkos fegyverprogramjai
Az Egyesült Államok második világháború utáni agráriumban folytatott biológiai fegyverprogramja az ellenség gyengítését célozta növényi és állati patogének bevetésével. A Burgonyavész, a Rizs járványos barnulása és a Búza-feketerozsda csak néhány példa azokból a kórokozókból, amelyekből biofegyver készült.
A Szovjetunió hasonló, de még nagyobb volumenű „Ekologiya” fedőnevű programja kiterjedt intézményhálózattal dolgozott. Katonai céljait a mezőgazdasági termelés elleni támadásokra koncentráló kórokozók fejlesztése határozta meg. Az itt létrehozott Biopreparat hálózat a rejtekezés mesteri szintjét testesítette meg, még az ott dolgozók sem tudták mindig, milyen, a mezőgazdaság számára végzetes kutatások folynak.
A ragadós száj- és körömfájás stratégiai fegyverként
Az rszkf kiemelt szerepet töltött be a szovjet fegyverprogramban. Rendkívül gyorsan terjedő fertőzésként tökéletesen alkalmasnak bizonyult arra, hogy ellenséges országok állatállományait sújtsa, miközben megkíméli az emberi életet, csökkentve a válaszcsapás kockázatát. A német Insel Riems Kutatóintézet megszállása során a szovjetek komoly technikai előnyökhöz jutottak, melyeket gyorsan integráltak saját katonai programjukba.
A hidegháborús versengés szakadékba sodorta a mezőgazdasági rendszereket. A monokultúrás struktúrák sérülékenysége biztosította, hogy egy-egy járvány villámgyorsan végigsöpörhessen, teljesen megbénítva a termelést.
A Szovjetunió bukása után maradt fenyegetések
A Szovjetunió széthullásával megnyílt az út a biológiai fegyverkutatás eredményeinek eladásához vagy azok terroristák kezébe kerüléséhez. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia Biological Redirection programja ezt próbálta megelőzni: kutatóknak nyújtott átlátható mezőgazdasági projektek indítási lehetőségét.
Ám a szürkezónák tárva nyitva maradtak. Irán, Szíria és Líbia gyorsan lépett, a volt szovjet szakértelmet próbálva megszerezni. A nem állami szereplők, milíciák és terrorszervezetek felbukkanásával felmerül a kérdés: készült-e valaha valódi megoldás a biológiai fegyverkezés örökségének felszámolására?
Forrás: magyarnemzet.hu/gazdasag/2025/05/szaj-es-koromfajas
