Elhunyt Lattmann Béla, a kortárs magyar jazz kiemelkedő alakja
Életének 65. évében távozott Lattmann Béla, aki a kortárs magyar jazz egyik legmeghatározóbb művészeként szerzett elismerést. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, aki nemcsak hangszerének mestere volt, hanem a magyar hangszeres oktatás megkerülhetetlen alakja is. Halálát a Magyar Jazz Szövetség jelentette be, mély fájdalmat okozva ezzel a hazai zenei közéletben.
Lattmann Béla 1960-ban látta meg a napvilágot Dorogon, és zenei pályafutása a helyi Erkel Ferenc Zeneiskolában indult, ahol Gerstner Bálintné irányítása alatt sajátította el az alapokat. Később a fővárosban, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában bőgős-jazz tanszakon folytatta tanulmányait, amely során képes volt összeegyeztetni a klasszikus jazz-hagyományokat a modern fúziós zene irányzatával.
Pályafutása alatt Lattmann különböző jelentős formációk alapító tagja volt, köztük a László Attila Band, a Kaszakő, a Jávori Kvartett és a Kőszegi Group. A zenészként elért sikerei mellett nemzetközi szinten is elismertté vált, világhírű szólisták mellett bizonyította, hogy a magyar jazziskola képes felvenni a versenyt a legmagasabb szintű elvárásokkal.
Tanári pályája során, amely 1989-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén zajlott, generációkat nevelt fel, és hozzájárult a basszusgitár-oktatás tantervének kidolgozásához. Tankönyvei ma is alapműveknek számítanak, és számos tanítványa formálta a hazai zenei életet, megőrizve a szakmai igényességet, amelyet mestere képviselt.
Munkásságát a szakmai közeg és az állam is számos díjjal elismerte: 1992-ben eMeRTon-díjat, 2000-ben Pro Urbe díjat kapott, majd 2008-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztjét vehette át. Szülővárosa és szűkebb pátriája is tisztelgett előtte, Rauscher György- és Demján-díjjal is jutalmazták.
Az utóbbi évek legmeghatóbb projektje a Lattmann Quartett volt, ahol fiával, Kristóffal játszott együtt. Ez a zenei párbeszéd jól szimbolizálta Lattmann életét, mely a tudás átadásáról és a zene folytonosságába vetett hitről szólt.
Távozásával a magyar zenei élet egy olyan mestert veszített el, aki megértette, hogy a basszusgitár nem csupán egy hangszer, hanem a zene szívdobbanása. Munkássága tovább él az elkészült lemezeken és tanítványai játékában.
