Pride és jogok: liberális illúziók hálójában
A Pride mint „szabadság mércéje” – így hirdetik a nyugati progresszió áhított szimbólumot. Az elképzelés szerint a felvonulás léte objektív módon mutatja meg, hogy egy társadalomban létezik-e szabadság. Ez az abszolút mérce olyan pontosan mér, akár egy laboratóriumi műszer – legalábbis az ezt terjesztők szerint. Valóság? Más kérdés. Olyasmi jelentőségű ez a mozgalom a liberális dogmatikában, mint a húsvéti ünnep a keresztény vallásban. Ám míg a húsvét ezeréves tradíciókra épül, a Pride egy gyenge utánzat, egy hanyatló valláspótlék.
Az absztrakt szabadság mítosza
Liberalizmusban létezik-e abszolút jog? Elméleti meseországukban igen: ott minden jog tökéletes harmóniában létezik, anélkül hogy egymást akadályozná. A valóság ezzel szemben naponta cáfol: a jogok állandó konfliktusban állnak egymással. A döntéshozók kénytelenek más-más szempontokat előnyben részesíteni, mindig az adott körülményekhez igazodva. Az abszolút szabadságeszmény csupán illúzió, amit a gyakorlatban sosem érnek el – de legalább jól hangzik, amikor ideológiai zászlóra tűzik.
Gyülekezési jog: következetlenség mint alapelv
Ugyanazok az érvek, amelyek mentén a gyülekezési jog bizonyos esetekben korlátozható volt, most hirtelen inadekvátak, ha a Pride kerül szóba. A liberalizmus e színházában a múltbéli korlátozásokat – „nácik” elleni fellépés, járvány súlyosbította helyzetek – kényelmesen elfogadták. Most, amikor más okokból merül fel a korlátozás lehetősége, a derék progresszívek jogos felháborodása zeng. De ha nincs abszolút jog, hogyan döntsük el, melyik korlátozás indokolt?
Az a paradoxon, hogy a közszeméremre vagy gyermekvédelemre hivatkozó korlátozások „önkényesek”, míg a „náci veszély” miatti szigorítások magasabbrendű célt szolgálnak, az eltérő érvelések nettó képmutatásra utalnak. A represszív tolerancia gyakorlati lecke: bármit lehet, ha a megfelelő ideológiai mezben történik.
Nyugati mintaországok… vagy színvak mércék?
A Pride az abszolút szabadság feltűnően szelektív jelképe lett a nyugati világban. Míg e felvonulások sakrális státuszt élveznek, más jogok gyakorlását – munkások tüntetéseit, kritikus kommentek posztolását – sok helyütt szívesen korlátozzák. Ez vajon hogyan egyeztethető össze a szabadság nevében előadott szónoklatokkal? Talán a válasz abban rejlik, hogy a szabadság mércéje csak ott számít, ahol épp kényelmes ezt alkalmazni.
A Pride mint importtermék
Hazai viszonylatban a Pride sosem volt szerves társadalmi igény terméke, inkább egy külföldről behozott jelenség, amely sokak számára idegen. Míg Nyugaton a Pride állítólag a szabadságért és egyenlőségért indult, Magyarországon ezen problémák a saját történeti-társadalmi kontextusban másként jelentkeznek. Az esemény a haladó multik diverzitáskurzusain túl kevesek számára bír valódi jelentőséggel. Magyarországon – a Rákosi-korszakot leszámítva – nem üldözték a homoszexuálisokat, így az esemény okafogyottnak és mesterkéltnek tűnhet.
Privilégiumok vége?
A jelenlegi szabálymódosítások nem a szexuális kisebbségek jogait célozzák meg, hanem azokat a túlkapásokat, amelyek eddig privilégiumokat biztosítottak egyetlen mozgalom számára. Az az elv, hogy minden társadalmi csoport azonos szabályok szerint szervezhet megmozdulásokat, nem a kisebbségek elnyomásáról szól – hanem a jogegyenlőségről, amit a liberalizmus oly büszkén hirdet. Furcsa, hogy éppen a liberalizmus „védelmezői” azok, akik ezen felháborodnak.
Forrás: magyarnemzet.hu/belfold/2025/03/a-pride-es-az-abszolut-jogok-liberalis-teologiaja
