Kenyérjelentés a Színpadon
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy az előadás művészetében a közönség szeretete kulcsszerepet játszik. A Pece-parti társulat eseményeit figyelve Varga Vilmossal való beszélgetéseim során sok izgalmas részletre derült fény. Az emigráns székelyek Svédországban található faluját emlegettük, ahol a magyar szó valódi súllyal bír, hiszen „kenyeret” jelent. A társulat repertoárján romlatlan klasszikusok, köztük Márai és Nyirő darabjai szerepeltek, valamint legendás előadások, mint Az ember tragédiája és Hamlet.
Több alkalommal volt szerencsém részt venni az előadásaikon, melyek mindig lenyűgöztek a hitelességükkel. A társulat tagjai nemcsak szereplők voltak, hanem a teljes előadás lebonyolításában özüket adták. Minden részletet, a plakátok tervezésétől kezdve a díszletek és jelmezek előkészítéséig együtt végeztek, ami a vándorszínészek hagyományát idézte. Ezzel együtt jár az a feszültség is, hogy miközben az ember a színpadon szárnyal, a háttérben intézményi kötelezettségeket is teljesíteni kell.
Az olyan településeken, ahol nem létezett színházterem, a templom szószékén alakítottak ki nézőteret, nem csupán kreatív, de inspiráló megoldásokat kínálva. Itt az Úr asztala szolgált színpadul, egy kis rendezői fantázia mindössze elegendő volt a varázslathoz. Olyan hagyományokat élesztettek fel, amelyek bizonyítják a hivatás iránti alázatot, ami napjainkban sajnos sok esetben elveszett.
A repertoárjuk széles spektrumot ölelt fel, beleértve örökérvényű drámákat és gyermekelőadásokat is. Azért, hogy közönségüket elragadják, szívet melengető Wass Albert-esteket tartottak, emlékeztetve bennünket a művészet és a közönség közötti szoros kapcsolatra. Az elmúlt évek fényében mindez különösen szívfájdalmas, hiszen Varga Vilmos, a kiemelkedő karakter, akivel korábban több mint egy évtizede találkoztam, már nem lehet közöttünk. Emléknapunk során, a forradalom hőseiről beszélgetve felelevenítettem a néhány verssorát, amelyek a vészeljött idők emlékét idézik fel.
Összességében a Pece-parti társulat valódi színfoltja a magyar kulturális életnek. Az általuk képviselt hivatásbeli alázat és az itt bemutatott előadások mindannyiunk számára üzenetet hordoznak. A közönség elismerése és szeretete nélkül azonban a színpad csupán üres tér marad, akárcsak az emlékek, amelyeket örökre megőrzünk.
