A Hamis Pátosz Politikai Színjátékának Képlete
A Magyar politikai tér kétarcúsága a közelmúltban különösen hangsúlyossá vált. A politikai show harsány, a retorika túlfűtött, és a történelmi párhuzamok, amiket a közéleti szereplők megrajzolnak, egyre inkább meghökkentőek. A legújabb baloldali „messias” beszédei, amelyek a gyűlöletbeszéd hangerejét fokozzák, figyelemre méltó jelenségek, melyek rávilágítanak arra, hogy a közéleti diskurzus mennyire eltorzulhat az érdekek mentén.
Az érzelmek túlfűtöttsége a közönség reagálásán is helyet kap: a fröcsögésnek tapsoló tömeg szeme könnybe lábad, ám ez nem segít észlelni a valóságot. Ugyanis az imádott vezető egyre mélyebb gödörbe süllyed, mint például Joseph Goebbels, Kádár János, vagy Gyurcsány Ferenc emlegetése a modern politikai diskurzusban. A történelem nem csupán kampányplakát, hanem egy nemzeti emlékezet, amit felelős politikai vezetés keretein belül kellene kezelni.
Amikor valaki a náci propagandaminisztert, a kommunista diktatúra felelőseit és a 2006-os rendőri brutalitás politikai felelősét egy kalap alá vesz, az nem bátorság, hanem aránytévesztés. A fogalmak kiüresítése elkerülhetetlen, ahogyan a vitapartnerek történelmi rémképekkel való azonosításával a politikai tőkét is el lehet tüntetni, minek következménye a társadalmi diskurzus romlása.
A politikai viták élesek és szenvedélyesek lehetnek, azonban Magyar Péter szónoklatai a gyűlölet mérgét fecskendezik a közbeszédbe. A retorika feszültséggel teli, éppen úgy, mint a pódiumon való harcolás, amely teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a józan ész és a felelősség kérdését.
Az igazi vezetők nem a hangerővel és indulatokkal próbálnak felülmúlni másokat, hanem a felelősségvállalással és a helyes arányérzékkel. A történelem legsötétebb pillanatainak említése nem rendszert vált, csupán mércét rombol – ennek a rombolásnak pedig végső soron maguk a politikai szereplők szenvedő alanyai is szolgáltatják a tálat.
Amikor a múlt kísérteteit hívják segítségül a politikai haszonszerzés érdekében, akkor az nem forradalmi fellépés, hanem a politikai üresség és felelősség nélküli retorika jele, amely már rég túllépett a felelős államférfiak szerepén. A kialakuló helyzet nem csupán a politikai tájra, de a közélet méltóságára is hatással van, ami figyelmeztet a jövő kihívásaira.
