A rendszerváltás utáni történelmi korszak legfontosabb választása következik
Minden évkezdet ideális alkalom a számvetésre, különösen nemzeti és civilizációs szinten. Kérdés, hogy a magyar nemzeti közösség és a keresztény fehér civilizáció helyzete javult-e az elmúlt esztendő fejleményei kapcsán. Egy kis realizmus elegendő ahhoz, hogy belássuk: mindkettő a globális mélyállam keresztüzébe került. Politikai háttérhatalmak éveken át nyíltan fejtegették a nemzetek, illetve a nemzetállamok anakronizmusát és a nemzeti identitás csökkenő erejét.
A válasz egyértelműnek tűnik: sokkal jobban állunk, mint egy évvel ezelőtt. Donald Trump megerősítette elkötelezettségét Európa iránt, támogatva a normalitás erőit a kontinensen. Az Egyesült Államok nemzetbiztonsági stratégiájában a nemzetállamokat a világ alapegységeiként említi. Az európai patrióta erők, beleértve a magyar politikai tájat, újból teret nyernek, míg a Brüsszel által favorizált Tisza Párt az ellenzéki táboron belül is visszahúzódni látszik.
Még az ellenfél is aktívan próbálja kihasználni a helyzetet. A Szőlő utcai javítóintézeti események gyermekvédelmi kérdésként való tematizálása az ő kísérletük része volt, ahogyan a Beneš-dekrétumok kapcsán indult támadássorozat is nemzetpolitikai síkon. Különös ironikus, hogy éppen a balliberális média kezdte felfedezni a külhoni magyarok problémáit, miközben a kormány eddig velük foglalkozott.
Orbán Viktor, a kormányfő, még két évtizeddel ezelőtt is azt hangsúlyozta, hogy „vannak olyan kérdések, amelyeknek politikán túli jelentősége van.” A kollektív bűnösség gondolata, amely a Benes-dekrétumokban megtestesült, elavult és ellentmond az emberi méltóság eszméjének. A kormány álláspontja világos: minden esetben az emberi méltóságot védik, függetlenül attól, hogy az érinti-e őket vagy sem.
A balliberális média most profitál a nemzeti konzervatív tábor alapértékeinek gyengítéséből, s minden lehetséges alkalmat kihasznál a kormány hitelességének rombolására. E helyzetben a legfontosabb, hogy a magyar állam szuverenitásának megvédése továbbra is prioritás marad. A globális mélyállam ugyanakkor a legnagyobb fenyegetés, amely nemcsak Szlovákiából, hanem a politikai elit más trendjeiből is származik.
2026-ra elérkezett a körvonalazódó politikai választás ideje, amely az egész európai civilizáció jövőjét érinti. Orbán Viktor lehetősége van arra, hogy megőrizze Magyarország függetlenségét ebben a konfliktusban, ellentétben a potenciális brüsszeli bábkormányokkal. A nemzetpolitikai értékek melletti kitartás mértékét most fogják megítélni. Háború és béke, az új év első kérdéskörei között ebből a szempontból megkülönböztethetetlenek, és mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a migráció kérdésében csak egyszer lehet hibázni.
Összességében a rendszerükről és identitásuk fenntartásáról folyó diskurzusban a magyar kormány prioritásai világosak. Az, hogy Orbán Viktor mit tesz és mit mond a nemzetpolitikával kapcsolatban, mélyebb értékkel bír, mint a balliberális média szavainak torzítása. Az elkövetkező években a kormány teljesítménye és elképzeléseinek valós mivolta fogja meghatározni a magyar jövőt.
A rendszerváltás utáni történelmi korszak legfontosabb választása tehát most következik, és rajtunk áll, hogy milyen irányba mozdulunk el a következő években.
