A börtönben ülő polgármester körül kirobbant botrány
Kiss László, a III. kerület DK-Momentum-MSZP-Párbeszéd-LMP színekben induló polgármestere ismét reflektorfénybe került, bár elsősorban nem dicséretes tettei miatt. A letartóztatásban lévő politikus állásfoglalásra késztette a Budapest Főváros Kormányhivatalát, amely újabb törvényességi észrevételt intézett az óbudai önkormányzathoz. Az ok? A börtönben ülő polgármester illetményének folyamatos, további folyósítása, most ráadásul megduplázott mértékben.
A kormányhivatal szerint a jogszerűség lábbal tiprásának számít, hogy a polgármester munkaképtelensége ellenére, immár törvénysértő módon, továbbra is juttatásban részesül. A kerületi önkormányzat legutóbbi ülésén tetőzött a helyzet, ahol a testület nem csak szemet hunyt a tények felett, hanem legitimáló döntést hozott a fizetés emeléséről.
Kormányhivatali észrevételek sora
Egyáltalán nem új keletű problémáról van szó. A kormányhivatal korábban is tett lépéseket az ügy rendezése érdekében, de érdemi előrelépés vagy változtatás nem történt. Sára Botond, a kormányhivatal vezetője kiemelte, hogy a törvényességi észrevételek célja az, hogy a feleslegesen kifizetett közpénz visszatérüljön, hiszen az óbudaiak anyagi érdekeit vélik sérülni a tényeken alapuló törvénytelen finanszírozás miatt.
A politikai döntéshozatal morális válsága
Az újabb botrány kiváló példa arra, miként képes az önigazolás ködébe burkolózni egy politikai testület, amikor a vezetőik védelmében cselekednek. Vajon milyen üzenetet hordoz ez a kerületi lakosok számára, akik hasztalan várták a felelős irányítást? A kerület vezetői – a valósággal dacolva – úgy döntöttek, hogy a polgármester fizetésének kérdését saját köreiken belül oldják meg, figyelmen kívül hagyva a törvényességi észrevételek sorát.
Törvényi keretek és józan ész?
A börtönben ülő Kiss juttatásainak „megduplázása” azon polgárok számára, akik adójuk révén finanszírozzák a helyi kiadásokat, akár a felelősségteljes döntéshozatal paródiája is lehetne. Természetesen kérdéses, hogy miként csillapítható a lakosság felháborodása, és vajon végül sikerül-e visszaszerezni a feleslegesen kifizetett összegeket.
Ezek az események mindenképpen rávilágítanak arra, hogy egyes döntések mögött milyen mély politikai érdekek és megfontolások húzódnak. A probléma nem egyszerűen jogi természetű, hanem morális, és a közélet átláthatósága iránti igény olyan mértékben nő, amelyre a jelenlegi folyamatok láthatóan nem tudnak megfelelő módon választ adni.
