A Pente 500 és 600 kisautók története
A második világháborút követő években Magyarországon is felmerült az olcsó, tömegek számára elérhető személyautók gyártásának ötlete. Pentelényi János, a Weiss Manfréd Művek fiatal mérnöke reális tervek mentén alkotta meg a Pente 500-at, amely korának technológiáját megelőzve hozott egyszerű és költséghatékony megoldásokat. A kéthengeres, kétütemű, farmotoros felépítésű kisautó a minimalizmus mintapéldánya volt.
A tervezési folyamat
Pentelényi számításai szerint a Pente 500 önsúlya mindössze 270 kg volt, míg teljes felszereltsége mellett 400 kg-ot nyomott. A motorját hátul helyezték el, és a hűtés a lendkerékbe integrált turbóventilátor által történt, amely percenként 30 köbméter levegőt mozgatott. A szerkezetet az egyszerűség jegyében akkumulátor és vízhűtés nélkül készítették el, a sebességváltó pedig három manuális fokozattal rendelkezett.
Gyártási kísérletek és akadályok
1946-ban, a gyár vezetősége támogatásával, megkezdődtek a prototípus tesztjei. A Pente 500 rövid időn belül kivívta a szakemberek elismerését, a Csepel–Szigethalom útvonalon mutatva meg képességeit. Hamarosan elkészültek a 600 cm³-es változat prototípusai is, amelyeket nagyobb teljesítmény és módosított karosszéria jellemzett.
A politikai rendszer keresztülhúzza a terveket
A gazdasági nehézségek és a kommunista hatalomátvétel azonban nem kedvezett a kezdeményezésnek. Hiába mutatott ígéretes eredményeket mindkét modell, és hiába állt ugrásra készen a gyártás, az államosítás és az iparvezetők lecserélése végleg ellehetetlenítette a Pente-projektet.
A maradványok sorsa
Amikor 1948-ban leállították a Pente-programot, mindkét prototípus fennmaradt. Az 500-ast később nyomtalanul eltüntették, míg a 600-as szerencsésebb sorsra jutott: a Közlekedési Múzeumba került, ahol máig az állandó kiállítás része. A típus megbízhatóságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 600-as prototípus közel 126 240 kilométert futott meghibásodás nélkül.
Egy elpocsékolt lehetőség
A Pente 500 és 600 modellek története nemcsak a magyar autóipar helyzete miatt tanulságos, hanem a politikai és gazdasági döntéshozatal hosszú távú következményeinek példája is. Az államalapítás utáni évtizedekben a hazai fejlesztések kudarcba fulladása tragikus mementóként emlékeztetett arra, hogy mivé válhatott volna a magyar autóipar, ha megkapja a lehetőséget.
