Elemzés a Magyar Üzemanyagpiacról
Az utóbbi időszakban figyelmet érdemlő jelenségek bontakoztak ki a magyar üzemanyagpiacon. Miközben a nagykereskedelmi árak a közelmúltban többször is emelkedtek, számos benzinkúton az árak mégsem ugrottak a korábban védett szint fölé. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy vajon kormányzati nyomás állhat a háttérben, amely befolyásolja a piaci árakat.
Grád Ottó, az üzemanyagpiac szakértője, megerősítette, hogy a nagyobb cégek dízel- és benzinárai nem lépik át a védett árak szintjét, amely Egri Gábor megállapítása szerint politikai nyomásra is utalhat. A szakértő azonban nem kívánt megjegyzéseket fűzni az aktuális helyzethez.
Érdekes megfigyelni, hogy az autópályák melletti töltőállomások árazása gyakran magasabb a városi kutakon megszokott áraknál, mphint például a benzinnél 594, a dízelnél pedig 614 forintos árat láthatunk az oszlopokon. Egyes kutak viszont a korábbi védett árakon kínálják az üzemanyagot, ami arra utalhat, hogy a piaci szereplők az árak rögzítését belső irányelv alapján alakítják.
A problémák sorozata azonban nem áll meg itt. A független vállalkozások, amelyek kénytelenek követni a nagyvállalatok árazási stratégiáját, veszteségesen értékesítik termékeiket, miközben nem vonatkozik rájuk a kártalanításról szóló jogszabály. A politikai jelentőségét növeli, hogy a védett árakat még márciusban vezette be az Orbán-kormány, ám június végén a Tisza-kormány megszüntette azokat, mondván, hogy az árak normalizálódtak.
Egy újabb szempont a piaci verseny; a nagyvállalatok, mint a Shell vagy a Mol, nyilvánvalóan megengedhetik maguknak, hogy nemhivatalos árszabályozáshoz tartsák magukat, azonban ezzel nyomást gyakorolnak a kisebb szereplőkre, akik kénytelenek lépést tartani az alacsony árakkal. A jövőbeli árak alakulása kérdéses marad, és hogy a közelgő áremelések után is szinten maradnak-e a védett árak.
A piaci szereplők és kormányzati döntések szoros összefonódása megkérdőjelezi a verseny tisztaságát és a fogyasztói jogok védelmét a gazdaság ezen szegmensében.
