Szélenergiás és napelemprojektek: Valóság vagy illúzió?
A közéleti diskurzusban gyakran felmerül, hogy a Brüsszelből érkező támogatások valóban a magyar gazdasághoz és iparhoz járulnak-e hozzá. Megfigyelhető, hogy például a szélerőművek esetében a szükséges munkák körülbelül hetven százalékát külföldi cégek végzik. A magyar vállalatok részvételi lehetősége csupán az alapozási fázisra és a toronyépítés néhány elemére korlátozódik. Ezzel a helyzettel az az aggasztó kihívás merül fel, hogy ez a modellek nemcsak a befektetett forrásokat tekintve gyanúsak, hanem fenntarthatóságuk is kétséges.
Számok mögötti valóság
A nap- és szélerőművek által igényelt tárolókapacitások tekintetében a számítások drámai mértékben túllépik a jelenleg rendelkezésre álló lehetőségeket. Az Európai Unió legutóbbi klímapolitikai céljainak eléréséhez a jóléti állam által megkövetelt tárolókapacitás megépítése fizikailag képtelenség, anyagilag pedig lehetetlen. Például, a nap- és szélerőművek biztonságos működtetéséhez szükséges 780 TWh kapacitás több mint tizenegyezer szerese az EU jelenlegi tárolói lehetőségeinek.
A valódi alternatívák keresése
Az atomerőművek alternatíváként merülnek fel, amelyek esetében évente hét atomerőmű megépítése szükséges, hogy 2050-re akár a szén-dioxid-kibocsátás jelentős csökkentését is elérhessük. E megoldás költségei pedig az unió éves GDP-jének csupán fél százalékát teszik ki, ami a megújuló forrásokat megcélzó pénzügyi befektetésekkel összehasonlítva rendkívül kedvezőnek számít.
Racionalitás és politikai döntések
Nem meglepő, hogy a politikai döntéshozók döntései gyakran nem a racionalitás, hanem a jelenlegi trendek és médiahatások alapján születnek. A tagállamokat, így Magyarországot is, sújtó kötelező klímapolitikák, mint az emissziós kvóták vagy a megújuló energia fejlesztési előírásai valóságos teherré váltak, amelyek a magyar gazdaság versenyképességét is veszélyeztethetik. Jelenleg hazánkban nyolc GW naperőmű és 0,3 GW szélerőmű működik, amelyet 2030-ra 12 és 4 GW-ra szeretnének bővíteni.
A jövő kihívásai
A jövőbeli energiagazdálkodás szempontjából fontos megjegyezni, hogy Magyarország villamosenergia-igénye növekszik, de nem olyan ütemben, hogy a már működő megújuló kapacitások továbbfejlesztése indokolt lenne. A közgazdasági adatokat figyelembe véve jól látszik, hogy a megújuló energiaforrások a szükséges időszakokban nem biztosítanak elegendő energiát, míg a hagyományos források megbízhatósága kulcsfontosságú a rendszerek megfelelő működtetéséhez.
Összességében kijelenthető, hogy a nap- és szélerőművek kiépítése a potenciális előnyök helyett kockázatokkal és árnyoldalakkal terhelt jövőt ígér. Ezért a politikai döntéshozóknak és a társadalomnak is feladatul kell tűzniük a racionalitás szempontjainak figyelembevételét a jövő energiapolitikájának megalapozásakor.
