Harangok évgyűrűi – Berecz András kiállítása a Műcsarnokban
Berecz András, a kiemelkedő magyar művész legújabb fotókiállítása, a „Harangok évgyűrűi”, a Műcsarnokban tekinthető meg, ahol a harangozás és a templomok szakrális világát idézi meg. A tárlat azt a különleges élményvilágot mutatja be, amelyben a fény és az árnyék, a bronzos felszínek és a harangnyelvek nyomai festészeti gesztusokká alakulnak. Berecz művei egyszerre hívják fel a figyelmet a művészeti formákra és azok mögöttes, mélyebb vallásos jelentésére.
Berecz a kiállításon hangsúlyozza, hogy a templomtorony nem csupán egy építészeti elem, hanem egyfajta kapcsolat a Teremtő és az ember között, egy aranyhíd, ami a hívő és a szent között teremtett összeköttetést. A tágabb értelemben vett harangozás kultúrája évszázadokra nyúlik vissza, hiszen már 606-ban Sebastianus pápa rendelte el a rendszeres harangozást, imára hívva a közösségeket.
Szegő György, a kiállítás kurátora, elmondta, hogy a tárlatra minden részlet mérlegelése révén került sor. A kiállítás már utazó formában bejárta Kassa és Dél-Erdély településeit, majd Bécsen és Rómán keresztül zárult a Műcsarnokban. A kiállítás keretein belül a harangok elsősorban művészi eszközökként jelennek meg, és bemutatják a harangozók tudását, akiknek hivatása lassan eltűnőfélben van a modern technológia miatt.
Fazekas Réka, a kiállítás kurátorasszisztense, megjegyezte, hogy a harangok mellett a harangozók is hangsúlyos szerepet kapnak a bemutatón. A harangozók tudása és hagyományai, amelyeket már régóta átadnak generációról generációra, a jövő számára is megőrzésre szorulnak. A kiállítás nemcsak a harangok, hanem azok történeteire is reflektál.
Berecz András és Szegő György közösen mutatják be azt a mindennapi szentéllyel való kapcsolatot, amelyet a harang formája és hangja teremt. A kiállításra érkező látogatók nemcsak a vizuális élményeik révén, hanem az hangkörnyezet zeneiségén keresztül is megtapasztalhatják a harangok jellemzőit és működését. A harang formái, mint a születés jelképesei a szakrális méltósággal bírnak, amelyet a művész fotói is közvetítenek.
A tárlat tehát egyfajta keresztmetszetet ad a magyar kulturális örökség egyes elemeiről, hangsúlyozva a kereszténység gyökereit, valamint a harangozás hagyományos értelmezését a mai társadalomban. A művészeti és kulturális párbeszéd fontos szerepet játszik a történet és az élmény megteremtésében, amelyben a harangok időtlen búgása továbbra is életben tartja a közösségi emlékeket.
