A főállású anyaság mint társadalmi érték
Botos Katalin véleménycikkében hangsúlyozza, hogy a kormány számos intézkedést hozott a gyermekvállalás ösztönzésére, de még messze van a kívánt eredmény elérésétől. Felveti, hogy a főállású anyaság programja reneszánszát élhetné, hiszen a gyermeknevelés nem csupán nők társadalmi szerepvállalásának megerősítéséről szól, hanem a jövő generációinak egészséges felnövekedéséről is.
Katalin szerint a főállású anyaság programja akár életfogytiglan is eltarthatna, egészen a nyugdíjkorhatárig. Rámutat, hogy a szülőknek, különösen az anyák számára, ha évtizedekig otthon maradnak, nehézségeik adódhatnak a későbbi munkavállalásban. Ugyanakkor említi, hogy a társadalomnak felelőssége az, hogy azon családok számára, ahol három vagy annál több gyerek nevelkedik, értelmes lehetőségeket biztosítson, hiszen a gyermeknevelés időnként megköveteli az összes erőforrást.
Botos Katalin példaértékű anyák életútját is említi, mint Bolberitz Georgina, aki férje mellett négy gyermeket nevelt. Az ilyen minőségi szülői szerepvállalás nemcsak ígéretes jövőt biztosít a gyermekek számára, hanem visszahat a társadalomra is, segít megszüntetni az idős gondozás problémáit. Az édesanyák, miután felnőtté váltak a gyerekeik, gyakran segíthetnének a nagyszülők gondozásában is, így biztosítva a családi kötelékek megőrzését.
A hozzászólás egy súlyos problémára is rávilágít: a cikk írója rámutat, hogy a házimunka nem „termelékeny” tevékenység, pedig a humán tőke termelésénél hasznosabb nem létezik. Az anyaság számos lemondással jár, és a középosztálybeli távlatok újragondolását igényli. Felmerül a kérdés, hogy a gyermeket nevelő anyáknak milyen támogatásra lenne szükségük, hogy a társadalom felismerje e munka értékét.
Botos Katalin érvelése irritálóan releváns: ha a családok jövedelme megmarad, az állam számára az áfa befizetésével máris megtérül a támogatás. Ezen kívül hangsúlyozza a gyermekek jövőbeli megtérülését, hiszen az ők nevelése a GDP növekedését is szolgálja. A gyermekek jólétére fordított állami források nem csupán az egyéni családokat segítik, hanem a nemzet gazdaságát is erősítik.
Botos Katalin tehát nem csupán a gyermekek, de a társadalom jövőbíró pozícióját is hangsúlyozza: a jövő generációjának nevelése nem pusztán egyéni játszma, hanem közérdek. A főállású anyaság támogatása égetően fontos lépés lehet a népesség megtartásában, de ez a társadalmi morál erősítésével és a családi elköteleződés növelésével realizálható legjobban. Az anyák szerepének elismerése elengedhetetlen ahhoz, hogy a magyar társadalom stabilizálja magát és virágzó jövőt biztosítson a következő generációknak.
Forrás: magyarnemzet.hu/velemeny/2026/01/foallasu-anyasag-penz-tarsadalom-befektetes-jovo-csaladok
