Válságok Sorozata: Az Európai Unió Gazdasági Dilemmái
Az Európai Unió vezetése az euros bevezetésével elkövetett első jelentős hibájával felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdasági integráció nem mindig vezet harmonikus eredményekhez. Az eltúlzott szimbolika ellenére, amikor egy Mercedest egy Trabanttal próbálnak összehegeszteni és versenybe küldeni a Ferrarikkal, a valós következmények messze elmaradtak a várakozásoktól. Az unió gazdasági fejlődésének lassulása azon kritériumok betartása miatt következett be, amely a költségvetési hiány szigorú korlátozásait előírta, megnehezítve a növekedés fenntartását.
Továbbá a déli európai országok számára a közös valuta hamarosan túl erőssé és túlárazottá vált, ami jelentős külkereskedelmi hiányokhoz és eladósodáshoz vezetett. A valuta stabilitása ellenére a gazdasági visszaesés elkerülhetetlennek bizonyult, és az uniós politikai döntések gyökerei mélyebben keresendők a vezetők évtizedes irracionális intézkedéseiben.
A klímapolitika kérdése szintén lényeges problémaként merül fel. Míg az euró esetében valamiféle racionális félelem övezte be a francia német dominanciát, a klímapolitikát ideológiai alapokra helyezték. Az IPCC modelljei alapján megfogalmazott feltételezések nem helyettesíthetik a tudományos bizonyítékokat. A szén-dioxid kibocsátása elleni harc legjobban atomerőművekkel lenne megoldható, hiszen ezek hatékonyan és költséghatékonyan járulnának hozzá az energiaellátáshoz, de a német politikai nyomás eredményeként számos erőművet zártak be az elmúlt évtizedben.
Ezek a bezárások nem csupán a termelés csökkenését eredményezték, hanem a megszűnő tudományos bázis elvesztésével jártak, hiszen a szakértelem elvándorolt a világ más területeire. A Draghi-jelentés, bár felveti a francia atomerőmű-program fejlesztési irányait, hiányos volt a közös európai programok szempontjából, miközben az unió milliárdokat öltött alternatív energiaforrások támogatásába.
Az uniós politikai intézkedések, mint Ukrajna NATO-meghívásának támogatása, a gazdasági esetlegességek elkerülhetetlensége mellett további problémákat generáltak, amelyeket a németek a proxyháború finanszírozóiként már nem tudtak figyelmen kívül hagyni.
A politikai vezetés jelenlegi hozzáállása a piac egységesítésére irányuló törekvésekkel kérdéseket vet fel a nemzeti szuverenitás és az önálló gazdasági együttműködés lehetőségeiről is. Az uniós központosításra tett kísérletek gazdaságpolitikai oldalról nem indokoltak, hiszen a közelmúltban létrejött sikeres világvállalatok, mint az Airbus is, önkéntes alapú együttműködésen nyugvó modellek.
Összegzésként elmondható, hogy a Draghi-jelentés nem kínál érdemi megoldásokat a felvetett problémákra, és ha az unió vezetésében nem következnek be alapvető változások, a válságtól válságig tartó bukdácsolás továbbra is folytatódik.
A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója.
