A BETON NEM GYÓGYÍT
A beszántott, de máig beépítetlen árterek a legrosszabb minőségű termőföldek közé tartoznak hazánkban, holott ezek a területek valójában gazdag vizes élőhelyekké válhatnának. Az újraértelmezés itt kulcsszerepet játszik, hiszen a természet visszatérése érdekében nem kellene más, mint a folyók – főként a Duna és a Tisza – hullámterének határoló gátjainak megnyitása. Ennek eredményeként a tavaszi áradás vizei kedvükre párologhatnak, hűtve így a levegőt a nyári hónapokban.
A víz nélkülözhetetlen összetevője az életnek, könnyen mozgásban tartva a természet ciklusait. A víz mozgásának megállása, akárcsak a pénz, csak kedvezőtlen következményekhez vezet: ha például egy mesterséges tározóban áll, az előbb-utóbb beposhad, ami a víz életciklusának végéhez közelít. Az özönvíz-dús időszakok után viszont a víz életet hoz vissza a tájra, szoros kölcsönhatásban állva a föld termőerejével.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján megfigyelhetjük, hogy a nyári nappalok egyre szélsőségesebb hőmérsékleteket produkálnak, míg az éjszakák egyre inkább hűvösebbé válnak. Az olyan változások, mint a 30-33 fokról 35-38 fokra való elmozdulás, azt jelzik, hogy téves úton járunk. A víz nemcsak ökológiai szempontból létfontosságú, hanem megelőző szerepe is van a szélsőséges időjárási anomáliák ellen.
Manapság érdemes tudatosítani, hogy amikor nagy munkagépekkel és betonozással beavatkozunk a természet rendjébe, a következmények mindig más irányt vehetnek, mint ahogyan azt előre elgondolnánk. Egy gát esetén például a hordalék felgyülemlik, iszaposodást okoz, ami a régi nehezen helyreállítható állapothoz vezethet. A folyók természetes működése nemcsak az ökoszisztémát, hanem az ivóvízkészleteinket is védheti.
A természethez való visszatérés
Magyarország természeti kincseinek megóvása érdekében fontos lépés, hogy felismerjük a természetes vízfolyások szabad útjának helyreállítását. Az árterekre nyíló eljárások nemcsak a víz keringését segítik, hanem rengeteg olyan alternatív mezőgazdasági lehetőséget is teremtenek, mint a víziszárnyas- és haltenyésztés, gyümölcstermesztés, illetve a legeltető jószágtartás.
Jó hír, hogy a Tisza árterére kidolgozott árasztási terv folyamata pontosan meg van határozva, ezzel szemben a Duna részére ez a terv még nem készült el. Azonban a Vízválasztó mozgalomhoz tartozó szakértők és gazdálkodók közreműködésével a természetes áramlások helyreállítása gyorsan és költséghatékonyan végrehajtható. A kormányoknak, döntéshozóknak pedig meg kell érteniük, hogy a természet helyreállítása őszinte szándék és kellő tudatosság segítségével nem egyszerű rehabilitáció, hanem megújulás is egyben.
A jövőnk kulcsa a betonozás és a mesterséges beavatkozások helyett a természetes rendszerek működésének elfogadása. Amennyiben valóban egészséges vízkörforgást kívánunk elérni, úgy a természet tiszteletben tartása és védelme elengedhetetlen lépés a fenntartható jövő felé.
